Előkészületek és az 1. nap- Zsófi

Egy kihívásba nem lehet csak úgy belecsapni. Mi sem tettük.

Kötelezően leméretkeztünk a T- tapp segítséggel a méretvételhez. Mivel egy másik kihívásban négy héten keresztül minden hétvégén megtettük már ezt, Férj remek segítség volt, összeszokott csapatként én feszítettem, ő méregetett. Egy alkalommal, amikor 6 centit vesztettem a derekamból, felnézett, mondván: “az nem lehet”. De lehet. Mi több a következő hétre újabb 3 centi tűnt el onnan. 🙂

Fényképek is készültek rólam, egyenlőre fürdőruhában (ezt szégyenlősségre hivatkozva még nem osztom meg veletek:), ma este pedig majd a kedvenc pöttyös ruhámban- ezt, ahogy elkészült, ígérem, megosztom.

Bemelegítésnek Anna átküldött még két hoe down linket is, de ezt bevallom csak ma, a blog írás után fogom bepótolni. Mert néha ilyen is van, hogy pótolni kell és ha már tudom, hogy pótolni kényszerülök bármilyen oknál fogva, igyekszem a kedvenceimet hátrahagyni, hogy biztosan elvégezzem majd. Így lesz ez ma is.

A hoe down nagy kedvenc, főleg a zenések. Olyannyira, hogy eljutottam oda, rossz kedv, feszültség vagy bármilyen más negatív érzés levezetésére megcsinálok egy teljes zenés  HD videót.

Én. Akinek elsőben, amikor fókajárásban/-kúszásban/-mászásban kellett volna a tornaterem egyik végéből a másikba átjutni, és én még mindig csak pár métert tettem meg míg a többiek már a túloldalon unatkoztak, a tanító nénink azt mondta: ” Mindegy, sétálj át!” Nem szerettem meg a tesit. 🙁

Ezzel szemben ma? Ma legalább 10x néztem meg az e-maileket, hogy megjött e már Anna levele a videókkal, és amikor megjött, ahogy tudtam nekiálltam. Lányzó a felénél felébredt a délutáni alvásból, de nem hagytam magam kizökkenteni, kivettem a kiságyból, megbeszéltük mit álmodott, letettem játszani és gyorsan befejeztem a tornát.

Nagyon jól esett. 🙂

Bár azt írtam a T-tappban leginkább az a jó, hogy otthon is lehet végezni (sőt az ember csinálja is, a maga örömére, annyira jó), mégis Annával, “csapatban” teljesen más. Egyrészt, bár előre felvett videó volt, Anna mindig épp akkor szólt rám, hogy húzzam be a hasam, ha épp elengedtem… Másrészt, miközben látom, hogy ő is csinálja, hogyan csinálja és hallgatom az aprólékos, alapos leírásokat, sokkal jobban figyelek, feszítek.

Mikor vége lett arra gondoltam, ennyi? Nekem még hiányzik valami. Még úgy mozognék…

Nos, igen, ez a módszer egyik lényege. Pillanatok alatt az ember olyan izomzatot tud felépíteni (én még egyenlőre a prém alatt, de ugye miből lesz a cserebogár? :), ami igényli, követeli a maga mozgás adagját. Az ember lánya érzi (lásd 5. bekezdés), ahogy a mozgás hatására az endorfin szétáramlik  először az agyában, majd a testében. Hihetetlen és csodálatos érzés is egyben. Bátran állítom,én pár hónap alatt T-tapp függő lettem.

 

 

Érdekesnek tartom, ezért megosztom!