10. nap

A korai kelésnek is megvan az ára. Este 10-kor már csak ásítozom, és ragad le a szemem. De jobbat nem tudtam még kitalálni, mint a kora reggeli tappolás. Ha reggel nem tornázom, akkor nagy valószínűséggel aznap már elmarad. És egy elmaradt torna után könnyebben elmarad még egy, és még egy, és a végén azon kapom magam, hogy már hónapok óta nem tornázom. (Igen, jártam már így.)

Hajnali tappogás után felpörögve indult a napom a szokásos dolgokkal. És ez a lendület egész sokáig kitartott. Ma még a nagyon nemszeretem munkát (statisztikai jelentés készítése ) is zokszó nélkül, szinte mosolyogva megcsináltam. Este a kicsi lánynak volt korcsolya edzése, ahonnan fél kilenc körül értünk haza. Ilyenkor már nagyon nincs kedvem semmihez. A szemem ragad le, Az agyam pedig lefagyott. Ilyenkor pedig egy lehetőség van: irány az ágy!

Érdekesnek tartom, ezért megosztom!

1 thought on “10. nap

  • Teljesen egyetértek veled! Én is korán kelő típus vagyok, nekem is reggel “kell” tappogni, mert különben valóban elmarad, ahogy te is írtad.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .