11.nap- hormonok- Zsófi

Annyi mindenről szeretnék írni. Egész nap rengeteg téma felmerül bennem, aztán este, mikor gép elé kerülök, huss, elillannak. 🙂

De most előveszem az egyik régi, keserves- kedves témámat a hormonokat.

Hormonproblémáim vannak, illetve inzulinrezisztencia, illetve a kettő erősen összefügg. (Sem orvos, sem szakértő nem vagyok, legfeljebb olvasott laikus, ráadásul ilyen “női dolgok” jönnek, úgy tessék olvasni;)

Két éve éppen karácsonykor elmentem nőgyógyászhoz, mert túl sokat késett a menzeszem és mivel tudtam még esélytelen, hogy várandós legyek, elmentem.

Az ultrahangos szörnyülködött:  “Jajj, miómák! Most kell szülni,mert ezek csak nőni fognak” majd szörnyülködött tovább “Jajj, de nem fog, mert tele van a petefészke cisztákkal.” 31 évesen, pár hónappal az esküvőnk előtt. Jól hangzott, ugye? :/

Szerencsére van nekem egy szuper nőgyógyászom, akihez beszédülve és a papírt mutatva csak ennyit bírtam kinyögni: ” Egy éven belül szülni akarok!” (Így is lett!:)

Mint ahogy már írtam, zseniális orvos, így elküldött egy endokrinológushoz (továbbiakban: Dokinő:). Izgalmas és bonyolult vizsgálatok, cukorterhelés és a végeredmény: inzulinrezisztencia.

Eleinte ki sem tudtam mondani.:)

Dokinő elemzett és biztatott: gyógyszer nincs, szerinte 3 hónapon belül lesz baba, ekkor majd szóljak, hanem, akkor azért szóljak.

Szigorú diétába kezdtem hát és életmódváltásba( torna, semmi éjszakai hűtőkipakolás és bűnözés:), hogy ezek segítségével a hormonjaimat kirántsam a menopausa és egyéb, minőségileg nem megfelelő tartományból és végre anya lehessek.

 

Hogy őszinte legyek, hiába látott el Dokinő mindenféle információval, azért csak nem fért a fejembe, hogy hathat az én reggeli tejeskávém negatívan a hormonjaimra?

A válasz bonyolult és csak hosszú- hosszú tanulmányban leírva igazán érthető, így én sem megyek teljesen bele. Röviden: a finomított élelmiszerek (mint pl. fehér cukor és liszt, gyümölcscukor, tejcukor, mindenféle cukor) annyira felborítják a cukorháztartást (inzulinszintet az egekbe tolják), hogy utána csak mélyrepülés jöhet (meg rosszullét) és cukoréhség, a “be kell falnom valami édeset, de nyomban” érzés, aminek persze lehetetlen ellenállni, szóval inzulin újra az egekbe repül, majd újra völgybe száll, és így tovább, míg a hasnyálmirigy besokall, nem termel több inzulint és jön a cukorbetegség.

Na, de a hormonok, hogy jönnek ide? Ez sem egyszerű, de talán így érthető: szintén a finomított cukor, liszt (stb…) a szervezet számára nem tartalmaz hosszútávon megfelelő tápanyagokat, sima cukorrá bomlik. De mivel ilyen sok cukorra nincs szükségünk, elraktározza, rosszabb időkre. Ha közben a szervezet nem kap minőségi táplálékot (pl. zöldségek, teljes kiőrlésű kenyér, de ez is csak mértékkel,stb.) akkor vészreakciót indít el és MINDENT el kezd raktározni és raktározni és raktározni….:( De a hízás vagy a túlsúly leadásának képtelensége (én is így voltam, hiába tornáztam, egy dekát sem adtam le) csak egy tünet a valódi probléma az, hogy a szervezet úgy gondolja a rossz táplálkozási szokások miatt nincs megfelelő körülmény a szaporodáshoz, ezért el kezdi leállítani a női (esetleg férfi, igen rájuk is hat, csak szolidabbak a tünetek) nemi hormonokat. Így persze az egyensúly felborul és jönnek a kellemetlen tünetek: súlygyarapodás, súlytartás, menstruációs problémák, rosszullétek, szőrösödés, stb. … Csupa kellemes dolog, hogy mást nem mondjak. :/

Ezeket pedig csak megfelelő diétával és rendszeres tornával lehet orvosolni (szoktak persze gyógyszert is adni, de ez a két dolog az alappillére még a gyógyszeres kezelésnek is).

A torna pedig nagyon nem mindegy, hogy milyen. Ennek is megvannak a maga kritériumai, hogy csak a cardio edzés, ilyen és ilyen pulzusszámmal, stb. – sok pénzért, gépeken, edzőteremben.

Aztán persze van az a bizonyos másik módszer, kifejezetten női bajokra hangolva (direkt nem írom le a nevét, ez itt nem a reklám helye:), 4 órás alaptanfolyammal indítva (sok ezerért), majd gyakorló órákban folytatódva (szintén pénz, idő, stb), működött, segített, de jelen helyzetemben, mint már itt írtam, jobbnak láttam egyszerűbb megoldást keresnem.

Mondanom sem kell, hogy a T-tapp lett az. 🙂

Hormonokról lévén szó, nálam csak most, pár hónapnyi tappolás után kezdte megmutatni a hatását.

Azt mondják szoptatás ideje alatt az ember nem menstruál, cserébe fogy (ezt is írtam már, hogy bedőltem ennek)- hahaha!  Még a hat hét sem telt le és már gyanakodtam, hogy én leszek a kivétel és igazam lett. Míg mások boldog vérzéstelenségben töltik el eme hónapokat, én számolhatom a ciklusomat hol tartok.  Amikor pedig elkezdtem hozzátáplálni és így egyre kevesebbet szoptatni, rögtön jöttek a problémák is, késett, fájt, erősödött, olyannyira hogy már bő 10 napot kellett rászámolnom pluszba.

Egészen mostanáig. Ugyanis a napokban, alig észrevehetően (ezelőtt már a ciklus közepén éles, szúró fájdalom jelezte érkezését), minimális fájdalommal egyszer csak megjött. Tudtam, persze, hogy a T-tapp erre is hat, de hogy ennyire, az valami fantasztikus.

Ennek okát, hatás mechanizmusát Anna már tökéletesen összefoglalta itt, így én nem térek ki most erre. (Már így is sokat írtam ma:)

De annyit elárulok, hogy bár elolvastam ezt még anno, augusztusban, mikor zöldfülű kezdőként csak ismerkedtem ezzel, de szkeptikus voltam. Eddig. Most már tudom, hogy kívül- belül, minden sejtemet, építőelememet aktiválva segít.:)

Csoda, hogy ha véletlen bűnözöm és este megkóstoljuk a másnapra kisütött disznótorost, kiflivel a szaftot tunkolva, utána megcsinálok pár HD-t, és 2 kör csodás lábakat és még egy díva gyakorlatot is?  😉

 

 

 

 

Érdekesnek tartom, ezért megosztom!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .