16. nap – Összedőlt a kártyavár

Tegnap kértem időpontot a doktor néninkhez a két beteg gyereknek. 12.50. Sokat bosszankodtam ezen, mert ilyenkor alszanak. Beteg gyerekek, kicsi gyerekek! Hogy lehet ilyenkor egyáltalán rendelni? Ki megy ilyenkor? De nem panaszkodunk, megoldjuk. Ha 12.50, akkor ott leszek, leszünk. De azért jó lenne, ha Mátét legalább nem kéne bevinnem a betegek közé. Édesapámat kértem, hogy jöjjön hamarabb ma (mert kedden úszás van az ovis fiaimnak, s ha már Andris beteg, legalább Lacika menjen), vigyázzon a legkisebbre, amíg mi doktor nénizünk. Ez pipa. Akkor kezdjük a napot, húzzuk fel a redőnyt. És amikor elindultam nagy lendülettel az ablak felé, nekimentem az ágyunknak. A nagy, robusztus ágyunknak. Egész pontosan a szélének, a térdkalácsommal. Halkan azért felszisszentem és csak két könnycsepp csordult ki a szememből, de aztán ez csak nem akart múlni. Szerencsére múltkor fájt a térdem, úgyhogy a térdvédő még nem került el messzire, gyorsan felhúztam a lábamra. Andrisom nagyon ramatyul volt, gyakorlatilag cipelni kellett a 18 kg-ját vagy letettem az ágyunkra mesét nézni. A kicsi lány is bújt. Máté meg csak a hátamon tudott aludni. A nap nehezebb részein a legnagyobb mesét nézett, én a két kicsivel sétálgattam. A térdemen már rég nem agyaltam, az legközelebb csak délután jutott eszembe, amikor le kellett térdelnem (no, nem azért, mert ne fájt volna).

Eljutottunk a doktor néniig. A fiú influenzás, a lány influenza szerű vírus áldozata, mivel nem ugyanaz, még át is fertőzhetik egymást. Van még jó hír? Igen. Lacikát úgy hozta haza édesapám az oviból, hogy ő is beteg, úszásról el is jöttek. Úgyhogy ezzel telt a nap másik fele, hogy rohangáltam a lázmérővel, a lázcsillapítóval, a teával, a mézzel egyik gyerektől a másikig, miközben néha eszembe jutott, hogy a negyediket meg kéne etetni vagy átpelenkázni? Vagy aludnia kéne? Már nem tudom. Aztán megérkezett férjuram is, üljünk le vacsizni. Lacika összehányta az ágyunkat. Ezt most férj intézte. Akkor üljünk végre le vacsizni. Lacika megint sírt, megint hányt. Itt hívtam fel édesanyámat. Az orvos javaslata: igyon kólát, szénsavat kikeverve, 1 teáskanálnyit. Férj felöltözött, átment a boltba, visszajött. Na, akkor végre üljünk le vacsizni. Végre. Most, esti imán és mesén túl, a gyerekek alszanak. Végre cirkusz nélkül, de az ára is megvan: lázasan. A legkisebb belealudt a szopiba és meglepő módon le is lehetett tenni. Én meg itt ülök a romhalmazon és írom a blogot meg azon gondolkozom, hogy vajon milyen lesz az éjszakánk és vajon egyedül hogy fogom megoldani a holnapot. Nem tornáztam és valószínű már nem is fogok. Talán van fél óránk végre férjjel, hogy beszélgessünk, mert vagy felébred valamelyik vagy bedőlünk az ágyba.

Képtalálat a következőre: „i want a break”

Érdekesnek tartom, ezért megosztom!

1 thought on “16. nap – Összedőlt a kártyavár

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .