2. nap, első nehézség- Zsófi

Amikor Anna elmondta a feltételeket ehhez a kihíváshoz, azt gondoltam: Naná! Igazi, jó babám van, okos, kedves, szófogadó, akaratos, időben eszik, jókat alszik, mi gátolhatna?

Egyetlen egy dolgot nem vettem csak számításba – az emberi és legfőképp a gyermeki tényezőt. Meg persze Murphy idevonatkozó törvényeit. 😉

A tegnapi tökéletes nap után, ma keddre virradtunk és a kedd mindig nehéz: Férj sokáig távol van, csak késő este ér haza, napközben mindössze két órát eltöltve itthon, amit én épp egy családtag kórházi látogatásával töltök hetek óta, vagyis egyetlen esélyem a délutáni alvás idő lett… volna.

De mint mondtam a gyermeki tényező is szerepet játszik: nátha, fogzás, szeparációs szorongás, a “majdénkikísérletezemmilyenkevésdélutánialvásiselég”  kontra “ezazénidőmmagamralégyszialudjegyet” csatáról nem is beszélve, amiben ma csúnyán alul maradtam.

Szóval azt gondoltam könnyű galopp lesz. Ehhez képest délelőtt mindössze egy zenés HD-t jártam el, persze üdítően hatott a zuhany előtti testkefe használat  is, de csak most alig pár perccel tíz előtt tudtam megcsinálni a mai tornát.

Az viszont olyaaaaaaaaaaaaaaan jóóóóóóóóóóóól esett!:) Elmúlt a napközben kialakult derékfájásom, lenyugodtam, kikapcsoltam, kifújtam magam ezalatt a 15 perc alatt.  🙂

Nehezen álltam neki, pedig pont az az egyik célom, hogy leszoktatom magam a késő esti tornáról. Az előző négy hétben mindig 9- 10 után kezdtem hozzá – illetve kezdtem volna, de akkor már annyira fáradt voltam, hogy háromszor annyi időbe telt rávenni magam, mint maga a torna. De tanulom magam és pár hónapnyi tappanás után, már nemcsak a mozgás pozitív fizikai hatását tap(p:)asztalom, hanem a korlátaimat is megérzem és élek a lehetőséggel azokat átlépni.

A torna tehát összetetten hat az izmokra, testre, figyelemre és nem utolsó sorban a személyiségre is.

Arról már nem is beszélve, milyen mámorító érzés, amikor a villamosmegállóban azon kapom magam, hogy az  alapállást gyakorlom, feszítem a hasam, húzom a vállam, tolom a térdem és már nem érzem sem nehéznek, sem furcsának, hanem teljesen természetesnek. 🙂

 

Érdekesnek tartom, ezért megosztom!

3 thoughts on “2. nap, első nehézség- Zsófi

  • Szia!Hát ez bizony nagyon életszerű beszámoló 🙂 Keményen próbára tesznek a körülmények: edzésben vagy.De,teher alatt nő a pálma 🙂 Ügyesen,- követlek!

  • Szuper a hozzáállásod Zsófi! Az élet sajnos sokszor nem úgy alakítja a dolgokat, ahogy eltervezzük, de nagyszerűen megoldottad a dolgokat! A testkefe használata pedig sokat fog segíteni neked a formálódásban és a friss, fiatalos bőröd feszességének visszaállításában! Csak használd rendszeresen! Az eredmény nem fog elmaradni! Veled vagyok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..