2019 T-Tapp retreat 0. nap

Most is hálával gondolok vissza arra az üzenetre, amit július elején kaptam, hogy mégis valóra válhat az álmom és mégis kijutok idén a T-Tapp fitnesz hétvégre, amit Teresa Tapp emlékére ajánlottak. Sajnos Teresa tavaly szeptember végén itt hagyott minket és egy hatalmas űrt érez minden tappanó most. Mi lesz a T-Tappal? Ki viszi tovább? Erre fogunk választ kapni a hétvégén, ezért is olyan fontos most ez, meg hát a három éves hagyomány sem szakadhatott meg. 2010-ben ismertem meg a T-Tappot, 2013-ban lettem tréner, majd 2016-ban ismét vizsgáztam, a következő hármas idén volt esedékes és sikerült a lehetetlennek tűnő utazás. Köszönöm minden angyalkának itt is, hogy segítették a kijutásomat. Örökké hálás leszek nektek.

A fitnesz hétvége csupán 4 napos, de hát ilyen messzire eljutni csak pár nap miatt nem olyan jó dolog, így egy kicsit megtoldottam a kint töltött napokat.

Július 30-án hajnalban indultam és aznap este érkeztem egy kimerítő hosszú utazás után.

Az időeltolódás még dolgozott bennem, ugyanis hajnali háromkor felébredtem, de vissza már nem tudtam aludni. Így reggel korán kimentem a partra, ahonnan a csoportba be is jelentkeztem nektek élőben és együtt nézhettük a napfelkeltét a Tampa – öbölben.

A szerdám szabad volt, így a szobatársammal ellátogattunk a Clearwater Marine Aquariumba. Ez inkább egy állat kórház, mint akvárium. Olyan delfinek állandó lakhelye, akiket nem lehet visszaengedni az önálló életre, mert nem tanulhatták meg kicsi korukban hogyan kell vadászni és egyedül elpusztulnának. Film is készült róluk, elég híresek ezek a delfinek: Winter és Hope. Van egy új delfin is Nicolas, az egyedüli fiú delfin. Ha érdekel a történetük, akkor ezen a linken találsz több információt.

 

 

Egy delfinnéző hajóútra is vállalkoztunk, nagyon nem kedvezett nekünk a szerencse, csak a másfél órát túra legvégén láttunk egy anya delfint és a kicsinyét.

Tudtad, hogy a delfin bébik az anyjuk mellett maradnak akár hét évig is, hogy mindent megtanuljanak a vadászatról és az életről?

A programok között szerepelt egy bemutató is, amit Nicolas tartott.  Nem látványosságként tartják a bemutatót, hanem szükséges mindennapi mozgása része ez és ha valamit nem akar megtenni nem erőltetik. Szomorú története van Nicolasnak, sajnos az anyukája beteg lett és nehezére esett mozogni és feljönni a víz felszínére levegőért. Így a sekély partra úszott a kicsinyével hogy pihenve tudjon lélegezni, de így viszont a nap nagyon megégette a bőrét és az őt követő kicsinyét Nicolas bőrét is. Ekkor találtak rájuk, de sajnos az anyuka csak pár napig maradt életben, a pár hónapos delfin magára maradt és így lett állandó lakosa az akváriumnak.

A sok fotózás közben lemerült a telefonom, és hiába keresett a teljes személyzet töltőt nekem, senki sem tudott adni, ugyanis mindenkinek Iphone-ja volt, az én kis androidos telefonomhoz nem volt jó.

De szerencsére végül sikerült uber-t rendelnünk egy másik telefonnal és hazajutottunk.

 

Kora délután értünk vissza a szállóhoz, ahol egy kései ebéddel jutalmaztam magam a Taco bárban. Hát valami hatalmas adag volt, de legyőztem.

 

 

 

Desszertként a három évvel ezelőtt kinézett cupcake boltba sikerült bejussak és kipróbáljak egy igazi amerikai mogyoróvajas cupcake csodát.

 

Jó fárasztó nap után az első esti hatalmas zivatart átaludtam.

Érdekesnek tartom, ezért megosztom!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..