26. nap – Már az életem része

Mostanában mindig megkapom a kérdést a gyerekektől, hogy már megint tornázom? Az elmúlt 4 hétben hármat a gyerekek itthon töltöttek és elég hardcore volt a szokásos napjaimhoz képest. Viszont egész nap itthon voltam, így a tornát viszonylag könnyű volt beiktatni valahova, miután a gyerekek is hozzászoktak a napi tornához. Ma azon kaptam magam, hogy nem azon gondolkoztam, hogy vajon mikor fogok tornázni, hanem vajon eljutok-e jövő héten workshopra. Nagyon nagyon szeretnék, de még sajnos nem tudtam 100%-osan eldönteni. Teresa 60 napos kihívását naná, hogy megcsinálom! Ez most már nem kérdés.

A nagy kérdés még, hogy a hétvégén mikor fogok tudni mérni és fényképet csinálni. Jönnek szüleim és itt is alszanak és ahhoz túl kicsi a lakás és túlságosan felforgatják a családi megszokott életünket, hogy ezeket mellettük abszolváljam.

Reggel szokás szerint amikor ébredtek a gyerekek, mesenézésük alatt tornáztam. A dívát pedig délután csináltam meg. A mai nap kicsit lazáskodós volt, ebédünk maradt tegnapról, délben tudtam picit pihenni is, vacsira meg pizzát rendeltünk. (Magamnak persze készítettem brokkoli-sárgarépa-tojás alapú pizzát) Most bohóckodás van, aztán fürdetés-fektetés.

Érdekesnek tartom, ezért megosztom!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.