39.nap Újra AHA!

Az előző estéken sikerült megint elaludnom írás helyett. A hajnali tornák megvoltak, de többre nem futotta. A 30 perces talaj edzés most könnyebben ment, mint először, de jobban éreztem utána a tagjaimat. De mi volt az a mai naphoz képest!!! 🙂

Debrecenben voltam ws-on. Szuper volt! Én nagyon jól éreztem magam. Anna mint mindig mosolygós volt, és türelmes. Vajon sikerült megfertőznünk az újoncokat? Volt olyan pillanat, amikor talán ők is megérezték  a Tapp lényegét.  Beszélgetés közben fogalmazódott meg bennem végre, hogy miért is tappolok. Persze nekem is úgy kezdődött, mint sokaknak: valahogy le kellene fogynom. Minimum egy ruhaméretet.  Lehet, hogy egyszer majd sikerül, de most már nem ez a célom. Sokkal fontosabb, hogy jól érzem magam a bőrömben. nincs visszatérő fejfájásom. És a cél: nem akarok meghajlott hátú vénasszony lenni. Igaz, hogy ez nem két hónapra szóló cél, de elég sok csontritkulásos nővel találkozom nap, mint nap, és ez mindennap figyelmeztet, emlékeztet, hogy mit akarok elkerülni.

Anna természetesen nem kímélt minket. 🙂 És megint mutatott újat. Na nem új gyakorlatot, csak olyan apróságokra hívta fel  a figyelmet, ami felett elsikkadtam eddig.  Kicsi, apró, de mégis fontos mozdulatok. Szuper volt a lányokkal együtt tornázni. Nekem ez is új élmény volt. Vajon ezt miért nem éreztem az első ws-on? Igaz, ott minden új volt. Most már voltak ismerős arcok. És tudtam, hogy nem baj, ha nem megy valami.

Elfáradtam. Zizegnek a tagjaim. Jól fog esni a holnapi pihenőnap.

 

Érdekesnek tartom, ezért megosztom!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.