9. nap – Úgy jó, ha fáj

Nekem fájt, de ez most közel sem volt jó. Szombaton is csináltunk ülő HD-t, és akkor nem fájt az ülőgumóm feletti csont. Most nagyon. Szóval vagy a helyválasztás nem volt megfelelő a talajgyakorlathoz vagy nem jól csináltam (vagy mindkettő). Ma nagyon nehéz volt megtalálni a megfelelő 15 percet. Kicsi lány oltást kapott délben, így nem ment bölcsibe. De keddenként amúgy is baba-mama hittan van, úgyhogy a délelőtt abszolút kilőve. Oltásról hazaérve úgy döntöttem, evett ebédnek megfelelő mennyiségű kölesgolyót, úgyhogy mehet aludni. Amíg Máté szopizott, beélesítettem a mai gyakorlatot. A kislegény aludt, evett, usgyi felfedezni a lakást. Én meg nekiálltam tornázni. Azt mondanom sem kell, hogy mekkorákat nevetett, miközben én pakoltam ide-oda a lábam és igyekeztem őt nem megrúgni. Máskor viszont nem fért volna bele a torna. Nemsokára jön édesapám, majd viszi az ovis fiaimat úszni, én meg várom a bevásárlásomat, mert nagy Teso házhoz szállítása nélkül bizony nehezebb lenne. És még valahogyan, valamikor főznöm kéne vacsit meg holnapra ebédet (ugyanaz lesz, rakott kel), de ahhoz előbb meg kell érkezzen az alapanyag.

Képtalálat a következőre: „yes you can”

És mért jó, ha fáj? Mert Teresa nem véletlenül szokta mondani biztatásként, hogy “Yes, you can!”. Ha úgy érzed, hogy nem érted, miért mondja ezt épp abban a pillanatban, akkor koncentrálj jobban a tartásra, mert tuti, hogy valahol ellustultál. Itt már kb meg kéne szakadni. Szeretem a T-tappban, hogy biztat a test formálásával, a testtudat kialakításával, de sose hagyja, hogy elbízzam magam, hogy azt higgyem, nekem ez már a kisujjamban van, mert mindig van hova fejlődni.

Kapcsolódó kép

Érdekesnek tartom, ezért megosztom!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .