9.nap – változom, mert tornázom- Zsófi

Ahogy azt már olvashattátok nem szerettem a tesit. Na, nem a mozgást, azt imádtam, csak magát a tesi órákat. Így aztán nem szerettem semmit sem, ami egy kicsit is erre az órákra emlékeztettek. A talajgyakorlatokat sem. Nagyon nem.

Eddig. Mert mióta ismerek párat a workshopokról, havi gyakorlatból, kihívások feladataként, azóta megszerettem.

Szeretném leírni az okát, de bevallom nem tudom. Pár perce, mióta elkezdtem ezt a bejegyzést írni, gondolkodom rajta, de nem tudom.

Más. Persze, hogy más, de ettől még nem “kellene” szeretnem. Talán az a jó benne, hogy …

… tényleg nem tudom. (Ha valaki kitudja tölteni  pontok helyét, alul kommentben, bátran tegye meg, jó lenne tudni a T-tapp sikerének titkát egyénekre bontva!:) Egyszerűen jó. Élvezetes. Megdolgoztat, de nem merít ki,miközben hat, látványosan hat.

Vagy talán az tetszik, hogy tényleg odahat és arra figyel, ami a valódi probléma. Melyik másik mozgásforma figyel például arra, és ad konkrétan arra gyakorlatot, hogy, amikor az ember leül, ne legyenek kis macifülei és úszógumija a szoknya (nadrág) felett?

Valahányszor végzek egy gyakorlatot, mindegy, hogy az régi vagy új, mindig átfut az agyamon: Jé, ezt lehet így is fejleszteni? Nem kell ehhez súlyokat emelgetni, haspadot venni és éjnek évadján a lépcsőházban fel- le szaladgálni, hogy  pl. csodás lábaim legyenek?:)

A mai torna nagyon tetszett. Bemelegítés ülve, ülő HD, szervpakolós félbéka (úszógumira!) és hasprés, meg persze a mini kihívás, zenés HD és csodás lábak gyakorlat.

Mivel már mindegyik gyakorlat ismerős volt számomra, sokkal jobban tudtam magamra, a gyakorlat kivitelezésére koncentrálni. A bemelegítésnél húztam rendesen a hasam, a szervpakolós félbékánál rendesen emeltem a csípőm, a hasprésnél tényleg hasból emeletem, ahogy illik és a csodás lábak után végre megértettem, mitől is lesznek csodásak azok a lábak: utána, pár lépés erejéig bizony remegett a lábam. 🙂

Másképp is kezdtem neki a mai tornának. Már az edzés idejét is úgy igyekeztem kiválasztani, hogy a lehető legkoncentráltabb legyek ebben a 15 percben. Ne zavarhasson senki és semmi. Már nem túl lenni akartam rajta, hanem benne lenni. Csinálni. Élvezni a mozdulatokat. Megfigyelni, hol jelez kis fájdalommal a testem, hogy még gyenge és figyeljek rá, hol kezd már igazán erősödni és feszes lenni a következetes gyakorlásnak hála.:)

Nem csak a tornamenü, de most úgy tűnik én magam is, a belső fegyelmem és ösztönzőerőm is szintet lépett: Ma a mozgás, a torna kedvéért, öröméért tornáztam – és élveztem.  🙂

 

Érdekesnek tartom, ezért megosztom!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..