Január 9. Egy pillanat és vége hétfő

A mai nap gyorsan eltelt. Reggel vittem a kisfiamat ovisuliba a szomszéd városba (de jó is lesz, ha már átköltözünk Hódmezővásárhelyre a nyáron és nem kell ingázzunk), majd mikor hazaértem vittem a nagylányt orvoshoz. Mire hazaértünk már majdnem 11 óra volt. Szerencsére a lázcsillapító használt, így napközben jobban volt Nóri és tudtunk kicsit közösen anya-lánya időt tölteni. Mindig is nyaggatott, hogy varrjunk valamit. Ma végre beadtam a derekamat és varrtam neki kispárnákat finom, puha anyagból. párnatömés után a lyukakat ő varrta be kézzel, nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyes.

Pár napja felhúztam a kakukkos óránkat és minden félkor és egészkor kongat. Varrás közben annyira elment az idő, hogy mindig csak arra eszméltünk, hogy már megint üti az időt. Hirtelen itt volt az idő elmenni a nagyfiúért ismét csak Hódmezővásárhelyre, és sietni vissza, mert a hűtőgépszerelő is beígérkezett délutánra.

Szegény Nóri nagyon kifáradt és újra belázasodott, mert mire hazaértünk Matyival mélyen aludt.

Szóval ez a mai nap ilyen beteges, sűrű programot T-Tapp mentes nap lett. De a gyerekekért mindent és ilyennek is kell lennie.

Holnap folyt. köv., mert csak csütörtökön kell visszamenjünk az orvoshoz.

Este még a sok üzenetre és emailre válaszoltam. Nagyon izgatottan kezdtek bele az újoncok a T-Tapp az életem program 2. fordulójába. Remélem a lelkesedésük nem hagy alább.

Érdekesnek tartom, ezért megosztom!

One thought on “Január 9. Egy pillanat és vége hétfő

  • Hú.milyen nagylány már Nóri…! 🙂 Mielőbbi jobbulást neki!!!
    Néha kellenek ezek a kényszerű lassitások.Lám,igy volt időtök egymásra és látszik,milyen boldogan mutatja az anyavarrta párnáit 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.