17. nap – Kicsit szabadabban

Az éjszakánk egész tűrhető volt. Vagyis lehetett volna ennél sokkal rosszabb. Mivel én általában a legkisebbel vagyok elfoglalva éjfél és reggel 7 között, férjemre marad a másik 3. De hát ugye azért az esetek nagy többségét nézve nem szokott melós lenni. Szegénynek most volt legalább 3 köre. Reggelre egészen átrendeződtek a törésvonalak. Én a nagy ágyban a legnagyobbal és legkisebbel, férj kint a kanapén (ilyen talán most másodszor fordult elő közös életünk során), többiek a helyükön.

Reggel volt egy negyed óra, amíg a nagyon még vegetáltak a mese előtt, kicsi lány még aludt, Máté meg sasszézott a nappaliban. Végiggondoltam, hogy mit kéne tornázni (a számítógépet esély sem volt bekapcsolni): talaj bemelegítés után, ülő HD, szervpakolás kis fenékemeléssel kiegészítve (amennyire emlékeztem), hasprém és fordított hasprés. Viszonylag idő alatt, viszonylag odafigyelősen végig is tudtam csinálni. A térdem jobban van, de bizonyos mozdulatoknál rettenetesen fáj, főleg, ha terhelve van.

Hétfőn délelőtt, a nagy betegségünkön felbuzdulva újabb csodafegyver bevetését találtam ki: méhpempő. Megrendeltem gyorsan, tegnap meg is érkezett. Ma mindenki azzal kezdte a reggelt. Gyerekeknek mézben kikeverve. Hogy ettől vagy sem? Délre már sokkal jobban voltak és a 39-es láz is inkább csak 38 volt. Hátha ez végre tényleg beválik.

Képtalálat a következőre: „méhecske”

Érdekesnek tartom, ezért megosztom!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..